Mosolygok, de kínomban

Mint minden drámában, még ha ez az olcsóbb fajtája is, közeledünk a végkifejlet felé. Ami rajtam múlott, úgy hiszem megtettem. A célom az volt, hogy felhívjam az anyaországi és az erdélyi magyarok figyelmét olyan tényekre, amelyek generációkra meghatározhatják létünket a Kárpát-medencében, de hangsúlyosabban Erdélyben. Írásaimmal nem értem el egetverő sikert az elkötelezett orbanisták között (majdnem „jobboldal” -t írtam), így maradok a próbálkozás elégtételével.  

Most már lazítok és játszadozom a gondolattal, hogy mi is lesz velem választások után. Egyrészt megfogadtam, hogy – önmagamat kímélendő – többé nem foglalkozom a magyarországi belpolitikával, kivéve azokat az eseteket, amikor ezek begyűrűznek az erdélyi mindennapokba. Egy másik malomkő, amelytől megszabadultam, az a legutolsó puffogásom végterméke: talán elégedettebb lennék, ha a fidesz nyerne. Ő fulladjon bele a gazdasági és politikai dilettantizmusába. Abba a lehetetlen helyzetbe, amelybe sodorta az országot 12 év alatt. Így hát most már ideje egy kicsit hátradőlni, hagyni a dolgokat megtörténni és próbáljuk nézni a dolgok humorosabb oldalát is. Ennyi acsarkodás után ránk fér.  Mutatok néhányat, kezdem a tegnapi nappal.

Orbán Viktor miniszterelnök úr (Igen, így! Az utóbbi időben az egész lakájmédiában a nevét együtt illetik a címmel, gondolom azért, nehogy összetévessze bárki is Gáspár Viktor Győzővel, az elsősoros békemenetelő Győzikével) reggeli rádió interjújában hangzott el: „A NATO lemásolta szó szerint a magyar álláspontot!” A miniszterelnök úr ismét a szokásos aránytévesztésével dübörög. Ránk már csak annyi van bízva, döntsük el, hogy Magyarország egyenlő a NATO-val vagy a NATO egyenlő Magyarországgal. Istenem, mivé lenne ez az euro-atlanti katonai szervezet nélkülünk? Rossz rá még gondolni is.

Orbán Viktor miniszterelnök úr, Zelenszkijt értékelendő, túlmenően azon az ájtatos hangon megejtett maró gúnyon és fensőbbségi sugallaton, amit keresztény(demokrata) mivolta is diktál, hamar előbukik az immár állandósult közönye a valós tények iránt, de még a hajlam is arra, hogy valaha is ezek vezessék mondanivalóját, kijelenti: „Én jogász vagyok, abból a tudásból élek, amit a jog világában gyűjtöttem. Aki pedig színész, az azzal a tudással dolgozik, amit színészként gyűjtött össze.” Közismert, hogy döntéseiben soha senkivel nem konzultál. Na, de a kézközeli Wikipédiával sem? Pedig onnan könnyen megtudhatta volna, hogy Zelenszkij végül is szintén jogot végzett kollégája a miniszterelnök úrnak, sőt két hónappal többet jogászkodott, mint a miniszterelnök úr maga.   Pedig szerintem a hasonlítgatások önkéntelenül is a miniszterelnök úrnak kedveznek. Ugyanis, emberi tartásában, bátorságban és államférfiúi mivoltában akkora távolságra van Zelenszkijtől, mint Kodály Zoltán és Nagy Feró Kossuth-díja. Találóan jegyezte meg egy neves volt tévés újságíró a két politikus összehasonlítása kapcsán – még e kijelentés elhangzása előtt – utalva az ukrán elnök színészi múltjára, hogy „ebben az esetben egy bohócból lett világszínvonalú politikus, míg nálunk egy középszerű politikusból, lett egy igen kártékony bohóc.”

Orbán Viktor miniszterelnök úr, kiszámíthatatlan kettőssége mentén, az utóbbi időben ugyanarról az eseményről, történésről, napokon belül más és más véleményt formál, legtöbb esetben 180 fokos fordulatokkal színesítve. Nem kellenek NATO csapatok, megvédjük magunkat, majd rájön, hogy azok a szövetségesei, a védelmi minisztere szerint a NATO nélkül nem sok vizet zavarunk. Enyhe hányingeres undorral küszködve levelet ír a gyűlölt Brüsszelnek, hogy most már nagyon kéne az a nemrég visszautasított kedvezményes kamatozású hitel, akkor mégiscsak ide vele. Látva az elutasítást, másnap nyugati irányba szórja átkait. Kelet felé jellembeli fenntartásai vannak. Amúgy ezek a napi fordulatai roppant hasznosak számára. Mivel mindenről volt véleménye és annak fordítottjáról is, roppant nehéz lenne szaván fogni. Ezért nincs már hosszú évek óta választási programja sem. Mert akkor számon lehetne kérni be nem váltott ígéreteket, vagy az előre nem jelzett de megtett intézkedéseket.

Egy magyar hang a közösségi hálóról: „Volt egy álmom! Letelt az ígért öt év, és hazánk Európa vezető állama lett. Hitbuzgó keresztény mindenki, ezért csak egészséges emberek élnek. A világhírű egészségügy csak a betegen érkező álláskereső nyugatiak ellátását végzi. Azért özönlenek, hogy a hi-tech eljárásokat itt elsajátítsák, illetve a magyar fociakadémiákon ellessék a magyar foci titkát. Mind az 1500 új stadion tele szurkolókkal, az emberek nem gyűlölik egymást, jól élnek, Soros bűnbocsánatot tartott és teljes vagyonát egy pártnak adományozta. Szép volt! Sajnos, ekkor bejött az ügyeletes pszichiáter és lenyugtatott. Gumibottal, mert a nyugtató adminisztratív okok miatt ideiglenesen fél éve elfogyott.”

Tudom, hogy az írásom nem sikeredett feltétlenül derűsre, de már a maradék humoromat is kikezdte ez a végtelenül alacsony, alpári kormányzati szint.

Ettől még szavazzon mindenki esze és szíve szerint. Hátha még egyszer majd ismét büszkék lehetünk magyarságunkra.

Szép volt fiú! (Ez vicc volt.) Ria, ria, Hungária! 

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.