Senkiországban

Itt ülök és (még) élek Senkiországban. Körülöttem tombol a járvány. Világviszonylatban is az elsők között vagyunk. Mint mindenben, ami rossz, ami élhetetlen, ami gazemberség, ami emberi butaság.  Lassan közelítünk a napi 20.000 új beteghez és a 600 halotthoz. Csak nézek körül és nem akarom elhinni, hogy az emberek ilyen béketűrően nyugodnak bele ebbe a helyzetbe. Fatalisták lettünk? Belefásultunk az előző három hullámba? Fenntartásaink az oltásokkal szemben? Vagy valakik nagyon elhibázták az egész járványkezelést? Szerintem az utóbbi. Mert Senkiországban senki nem csinál semmit, senki nem felel semmiért, semminek sincs következménye senkire.

Találóan minősítette az ország helyzetét az éppen ügyeletes megbízott miniszterelnök, Cioloș, amikor azt mondta, hogy ebben a lehetetlen politikai helyzetben felvállalja ennek a biztos bukásnak az ódiumát, mert meg kell oldani az országot sújtó kríziseket. Igen, így, többesszámban. És igaza van. Itt van a nyakunkon a koronavírus negyedik hulláma és tarol. Jön a tél és az emberek rettegnek a magas energiaárak miatt. A villamosenergia és a gáz ára az egekbe szökött. Az infláció szintén. Sürgősen meg kell oldani az Európai Unió Helyreállítási alapjának hasznos és törvényes elosztását. Lassan be kellene nyújtani a parlamentnek a jövő évi költségvetést. De nálunk minden áll. A felelős politikusok részéről pedig csak az üres duma. Kezdve az államelnöktől egészen a különböző ügynökségek agyonfizetett munkaundoros vezetőikig.

A betanult/betanított szöveg különben az, hogy a lakosság a hibás a kialakult helyzetért, mert oltásellenes. Van benne valami. Neveltetési, vallási, és egyéb okokból sokan visszautasítják az oltást. Az sem lehet véletlen, hogy ez az aspektus inkább a posztkommunista országokban jelentkezik, és azok keretében pedig Románia és Bulgária van az élvonalban. Az örökös két főszereplő minden Uniós negatív statisztikában. A kb. 30%-os beállottságunkkal nem csodálkozhatunk azon, hogy világviszonylatban (szerencsénk van Peruval) vezető helyen állunk a néparányos elhalálozásban.

Ezek a tények. És akkor nézzük a hatalom, az állam álláspontját, hozzáállását a járvány kezeléséhez.  Nem is olyan rég, az intenzív osztályonkon történt harmadik tűzeset után, államelnökünk jellemzően rezzenetlen arckifejezésével kijelentette, hogy a román állam megfeneklett, zátonyra futott. A folytatás adta volna önmagát, de ő itt pontot tett a végére. A kérdés az lenne, ha az állam cselekvésképtelen, mi ebben a szerepe az állam fejének? Neki nincs felelőssége?

A nagyobb baj az államfőnk meggyőződése, miszerint ő egy elhivatott államférfi. Egy nagy kombinátor. Pedig soha nem tudta kinőni a vidéki tanár szintjét, ami is ő valójában. Gőgös, öntelt, nárcisztikus, csak a pitiáner bosszú hajtja legtöbb esetben. Hol a PSD, hol az AUR, hol Ludovic Orban (aki elnököt csinált belőle, aki mellesleg megalakította őfelsége első kormányát és aránylag jól kezelte a pandémia első és második hullámát) az ellenség. Jelenlegi gyűlöletének tárgya az USR. Mert sok esetben sarkosan fogalmaztak. Innen kezdve elkezdett politikásdit játszani az amorális kegyencével, Cîțu miniszterelnökkel egyetemben. Felrobbantotta a liberális pártot, pártelnököt csinált egy piás szélhámosból, aki kijózanodva sem fizeti meg az adósságait. Porig akarta alázni az USR-t, amikor annak elnökét bízta meg kormányalakítással, tudván tudva, hogy az soha nem kap támogatást a parlamentben. Mindamellett, hogy minden adódó alkalommal kihangsúlyozta, hogy az egész politikai ingyencirkuszért az USR a hibás. De így legalább szórakoztatóan telt el az idő   az elnöki palotában.  Közben, mintegy mellékhatásként, tízezer (!!) halott. Olcsó színház lángoló kupola alatt.

Természetesen, mint a mindenkori első hóesés, a hatóságokat váratlanul érte a negyedik hullám is. Az egész világ felkészült rá, nekünk nem sikerült. Hogy is védekezhetnénk egy tömegjárvány ellen, amikor az utóbbi másfél év alatt öt (azaz öt) egészségügy-miniszterünk volt. Három fizetett (Nelu Tătaru, Vlad Voiculescu, Ioana Mihăilă) és két címzetes (Florin Cîțu és Cseke Attila). Az egyik még nem felelt semmiért, a másik már nem felelt semmiért, a többi meg csak önkénteskedik. Így történt, hogy a kórházakban, a gyúlékony oxigénen kívül, gyakorlatilag nincs gyógyszer a Covid ellen (Tocilizumab, Anakinra, Remdesivir, Favipiravir). A kórházi folyósók tele vannak várakozó haldoklókkal, az udvarok pedig lassan megtelnek fekete nejlonzsákba bújtatott „megérkezettekkel”.

Pedig még egy hónappal ezelőtt, amikor már vastagon beindult az új hullám (5880 beteg és 97 halott) Iohannis azt nyilatkozta cinikusan, fehér-öltönyösen, fekete napszemüvegesen, hogy nincs az országban semmiféle politikai vagy egészségügyi krízis, tessenek csak nyugodtan űzni az általa is kedvelt népsportot(?), a golfot.

Ahol az állam megbukott, ott a hatalom sem gyakorolható. Hiába a meghozott törvény, a hatalom nem képes betartatni. Az oltásellenes ortodox pópák (állam az államban), ezek a középkorba visszavezető népbutító kalauzok, parlamenti szenátorok, képviselők nyíltan szólíthatnak fel az oltás megtagadására, ráadásul szemenszedett hazugságokkal hergelhetik a népet. Erre pedig azt mondja az országos főügyész, hogy mindez csupán egyszerű véleménynyilvánítás, amihez joga van minden állampolgárnak. Tényleg? Sürgősségi állapotnál nem szünik meg ideiglenesen néhány alapvető emberi jog? Akkor mi a különbség a sürgősségi és a szokásos állapot között?

És hol van a hét hírszerző szolgálat? Melyik kellett volna figyelmeztesse annak idején a hatalmat és az embereket erről a várható nemzeti katasztrófáról? Hogy hatalmas veszélyben a nemzetbiztonság?

Az álhírterjesztőkre a törvény legnagyobb szigorával kellene lecsapni. Talán van még tíz jó fizikumú rendőr, aki le tudná tartóztatni Diana (Șoșoacă) istennőnket (és mindenkit, aki hasonló igehirdetésre adta a fejét, akkor is, ha magasrangú egyházi személy), vagy egy olyan kormány, amely elzárná a pénzcsapokat a klérus felé és kitiltaná a mindenki által fizetett pópákat az iskolákból, hogy ne hülyítsék a fiatalokat a saját, mentális sötétségükkel. És be kellene tiltani azokat a tévés hírcsatornákat, amelyek oltásellenességet szítanak.

Percekkel ezelőtt jelentette be államelnökünk, irritáló cinizmusával, hogy ideje lenne már véget vetni ennek a politikai és gazdasági krízisnek (amelyet ő egyedül generált) és a védelmi minisztert bízta meg kormányalakítással. És minden jel arra mutat, hogy összefekszik a „vörös” pestissel, hogy az támogassa az ellenzékből.

Különben már készenlétben áll az utóbbi másfél év hatodik(!) egészségügyi minisztere.  

2021. október 23

Ui. 1. Alig hűltek ki a Iași-ban exponált Szent Piroska agyoncsókolt csontjai, immár Szent Demeter kínálja hasonló kegyeit a híveknek.  Megannyi alkalom, hogy Istenre bízzuk az ország egészségügyi gondjainak megoldását. Meg még sok mást is.

Ui. 2. A járvány megfékezéséért, október 25-től, néhány komolyabb szigorító intézkedést hozott meg az ideiglenes kormány. De még mindig nem érik el a pandémia kezdetén foganatosított intézkedések szintjét.  Ami felháborító benne, hogy mindenkire kötelezőek, kivéve a klérust. Lehet tartani misét kint és bent, a pap meg misézhet maszk nélkül. Nekik és híveiknek nem kell oltási igazolvány, PCR teszt. Miféle gyermeteg járványmegelőzés ez? A felháborodott újságírói kérdésekre, az államtitkár azt válaszolta, hogy nem kell feltétlenül tudományos magyarázatot keresni a kivételezés mögött, legyen elég annyi, hogy így döntött a kormány. Érthető? Mert ha a templomba járók csak a saját életüket kockáztatnák, egy szavam se lenne. De így?