Lehetek még egyáltalán magyar?

Tanúim vannak rá, hogy már régebben eldöntöttem: függetlenül a magyarországi választások eredményétől, április 4-től kezdve többé nem foglalkozom az ottani politikával.  Önkíméletből. Már nem veszi be a gyomrom, az agyam, a habitusom azt az örökös hadiállapottal (Orbán Viktor, az örök harcos, szerint a most kirobbant orosz-ukrán harcokat kerülni kell, mert ez éleseben megy és netán még veszíthet is rajta, mint a járványkezelésen) összekötött gyűlölködést, gátlástalanságot, cinizmust, hajbókolást, azt a külvárosi és faluvégi bunkóságot, amivel naponta rám rontanak.  

Ha lettek is volna kételyeim, a pár nappal ezelőtt előadott Orbán Viktor-féle évértékelőn elhangzottak végképp meggyőztek. Végighallgatva, rá kellett jönnöm, hogy ezt abba kell hagyni, ebből ki kell lépni, mert teljesen beszennyeződök. Emellett komoly identitászavarom lett. Már nem is tudom: magyar vagyok-e én egyáltalán? Mert mit is mondott a miniszterelnök?

„Mi, akik ma itt összejöttünk (saját hallgatósága), különböző emberek vagyunk, de egy dolog közös bennünk: magyarok vagyunk, akiknek közös szenvedélye Magyarország”, majd a másik intellektuális gyöngyszeme: „A baloldal, bár olyan, amilyen, benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban”.

Ebből a két bumfordi metaforából azt szűrtem ki, hogy csakis az ő hívei/szavazói magyarok, a többi valami más. Elismeri, hogy talán én is a nemzet tagja vagyok, de csupán sorscsapásként. Olvastam valahol, hogy milyen emberi test lenne az, ahol hiányzik a bal szem, a bal fül, a bal tüdő, a bal agyfélteke.  Egy hátrányos helyzetű, fogyatékos ember. Valami hasonló történik a nemzettesttel is, amennyiben O.V. hiszi, amit mond. Szerintem hatalmi kábulatában, meg is van erről győződve. Tudomásomra hozta, hogy ki vagyok tiltva a magyar árja paradicsomból. Nagyon fáj, mert egész életemben büszke voltam magyarságomra, a római-katolikus polgári családfámra, anyám magyar érzelmű nevelésére, apám főszolgabíróságára, nagyszülőim jegyzőségére. És büszke voltam az anyaországom (magyar állampolgárnak születtem) teljesítményeire, történelemére, tudományára, elismertségére a világban. De ha ténylegesen, ebben a közösségben, egy hátráltató tényező (balsors) lennék, úgy érzem, hogy le kellene mondanom a magyarságomról.

De nem teszem meg, míg el nem mondom, hogy az utóbbi 12 év állandósult politikai viharaiban sem találkoztam még egy ilyen undorító és aljas nemzetmegosztással, mint ebben beszédében. Köszönhetem ezt személyesen Orbán Viktornak, a fajtiszta magyarság génhordozójának, a nemzet megváltójának, a vulgáris kleptokrácia hazai megalapítójának, a jó magyarok védőszentjének. Ezért is kaptam fel a fejem a tegnapi Márki-Zay Péter országértékelőjén, amikor kijelentette, hogy: „tisztességes, keresztény, konzervatív ember nem szavazhat a Fideszre”. És ezzel természetesen Orbán Viktorra. Ez a míder sem felel meg teljesen az én formátumomnak, de valahogy közelebbinek érzem magamhoz. Tisztességesnek tartom magam, nem vagyok gyakorló keresztény, de a normái szerint élek, a politikai krédóm pedig egyértelműen a klasszikus liberalizmus. Kettős állampolgárságommal akár szavazhatnék is, de etikátlannak tartom az anyaországiakkal szemben. Pedig nagy a belső kényszer. Hogy Magyarországon soha többé ne lehessen sárba taposni mindent, ami érték, erény, erkölcs, egyszóval mindent, ami emberivé tesz egy társadalmat.  

Én a tisztességes és a racionális magyarországi állampolgárokhoz szólnék, emlékezzenek azokra a tényekre, amelyekkel találkoztak az utóbbi 12 évben, és szavazáskor döntsék el, hogy tudnak-e azonosulni ezzel a kormánnyal, vagy sem.

Mert nincs példakép. Nincs kire felnézni. Mert ha O.V. lenne az, akkor ennek a népnek a sorsa meg van pecsételve. Sajnos a miniszterelnök viselkedésének a domináns tényezői a dac, a dölyf, a dafke, az öntudatos bunkóság. A szotyolázás, a beszédeiben elhangzott klisék, kézcsókimitációi, elszabott öltönyei, kiszólásai sem a szintnövekedést szolgálják, nem igazán emelik az államférfiak sorába. A rapper Fluor Tomi jellemzi a legfrappánsabban: „ami nekem iszonyatosan mélyre ment és lesújtó volt Orbántól, hogy azt mondta: mi vagyunk a küllőbe rakott bot és mi vagyunk a tüske a köröm alatt. Tényleg erre vagyunk büszkék az Európai Unió tagállamai közül, hogy másokkal kicseszünk? Juhé, mi vagyunk a telefosott fal a benzinkúti vécében, mi vagyunk a szar a palacsintában”. A szakember véleményét is megvillantom. Varga Zoltán pszichológus 50 év idevágó szakmai tapasztalatait idézem egy interjújából: Kérdés: – Ha ön szerint Orbán nem politikus, akkor micsoda? „Elszabadult neveletlen fiatalemberként került a hatalomba, és a feladathoz nem tudott felnőni. Amihez csak nyúlt, mindent tönkretett, a keze nyomát legfeljebb az országot elárasztó Stop, Soros! -plakátokon hagyta ott. Ha megszólal, rettenetes lappáliák ömlenek a szájából. És közben egyre inkább elszakadt a valóságtól. Az egykori szegény vidéki srác ma száz- és ezermilliárdok fölött rendelkezik, és hatalmi tobzódásában nem ismer gátakat. Mivel szereti a focit, szülőfalujában megépítette a Puskás Akadémiát. Mellé kisvasutat... Én azonban nem irigylem Orbánt, inkább sajnálom. Roppant hatalmának súlya egyszer rá fog zuhanni, és maga alá temeti. Ezt ő is érzi, és nagyon fél, mint lelke mélyén minden diktátor.  Kérdés: – A hívei viszont bátornak tartják Orbánt, mint egy népmesei hőst, aki egyedül szembe mer szállni a világgal. „Ez nem bátorság, inkább vakmerőség és melldöngetés. Érdekesek ennek a viselkedésnek az etológiai párhuzamai. Az állatlélektani kutatások szerint például a gorilla akkor veri a mellét, ha fél. Embernél is hasonló ez a működés: a melldöngető kivagyiság a félelem jelzése. A miniszterelnökön látszik a kulturálatlanság is, ahogy zsebre dugott kézzel áll, szotyolázik, zavartan gombolgatja a zakóját.”. Kérdés: – Mit olvas ki ebből a pszichológus? – „A teljes kompetenciahiányt és rémületet. Terapeutaként gyakran tapasztaltam, hogy az életminőség és a pszichés állapot a test változásain is megmutatkozik. Orbán a korához képest jóval idősebbnek látszik, terhei alatt elhasználódik. A legelső kormányzása idején még önálló gondolkodásra képes embereket választott maga mellé. Nézzék meg, ma milyen figurákkal veteti magát körül a rezsibiztos Németh Szilárdtól Kósa Lajosig. Hihetetlen az intellektuális züllés és a szolgalelkűség mértéke. Orbán despota önkényúrként irányítja alattvalóit”.

Sajnálom, hogy csak a jéghegy csúcsát tudom bemutatni. Ha megjelentetném kormány összes törvénytelenségeit, messze meghaladná egy glossza terjedelmét. Lehet, hogy dokumentációnak kevés, kételyek megfogalmazásához ellenben több, mint elég, elmélkedésre pedig bőséges. Segíthet a szavazófülkék magányában.

Orbán Viktor tábora szektásodott. Csakis hiten és pénzen alapul. A hívei meg vannak győződve, hogy ez a félistennek tartott kisember majdan Kalkuttai Szent Teréz mellett ülve lóbázza a lábait egy bárányfelhő széléről.

És ezeknek bárhogy is bizonygatod/bizonyítod, az istennek sem hiszik el, hogy a választásoknak nevezett szemfényvesztés és szélhámosság eleve nem biztosít egyenlő esélyeket a résztvevőknek. A pálya mindenben a Fidesznek lejt, ahol a költségvetési támogatás csak a saját önkormányzatoknak jár, ahol vidéken már pártállami médiafölény van, a közmédiát pedig teljesen túszul ejtették, ahova  az ellenzék be sem teheti a lábát csak négyévente öt percre, ahol a kétszámjegyű IQ szintet a lagzilajcsis mulatósok egysorosa szolgáltatja. Ez a kampány jutott nekünk.

Ha ennyi disznóság, embertelenség, rablás, csalás, gazemberség, sőt, a járvány kezelésben emberiesség elleni bűntett megvalósítása után változatlanul Orbán marad, az Magyarország szégyene lesz örök időre! Engem pedig kiírnak a magyarságból. De azért piréz vagy netán kipcsak szeretnék lenni. Rokoni alapon.

2022. február 24

Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik kulturáltan, érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.