Tömör csömör 1.
Régen, amikor még az Erdélyi Napló kiadóját igazgattam, volt egy sofőröm, akit a régi munkahelyemről csábítottam el. Egy nagyon ügyes, rendes román ember volt. Törte ő a nyelvünket, de ebben a teljesen magyar közegben kénytelen volt sokkal többet tudni. Ráadásul legalább egyszer hetente Budapestre kellett mennie különböző megbízatásokkal. Lassacskán már meg tudta értetni magát. Ekkor hallottam egy aranyköpését, miszerint „tele van a cipőm hóval”. Pesten hallhatta a „tele van a hócipőm” kifejezést. Azt hitte, így is érthető a mondanivalója. Hosszú ideig ezen röhögött az egész kiadó.
Nos, ebbe az állapotba kerültem én is. Tele van a hócipőm, de inkább a teljes csömör, hányinger lett úrrá rajtam. Lassan már mindentől undorodok, ami körülvesz. Bármerre is fordulok, mindenhol csak az erkölcsi szenny. Oktatásban, egészségügyben, kulturális életben, rendőrségben, mindenben. De számomra a legundorítóbb a gátlástalan politikum és annak hanghordozói, az elkötelezett sajtósaik. Vérlázító a politikum szétfröcskölt gyűlölködése, a sajtó pártoskodása, az, ahogy teljesen hülyének néznek mind embert, mind választót. Pofátlan módon manipulálják a közvéleményt. Sokan teszik, mert ehhez nem szükségeltetik dokumentációs háttér, olvasás, tanulás, tudás.
Ma a politikusokról lesz szó. Csupán néhány példa. Az önnön érdekeit védő szervezetünk – RMDSZ – nagyváradi politikusai az október 6-i aradi vértanukra való megemlékezés ünnepségén, előhozakodtak egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott lózunggal: „A cél akkor is (1849 - szerk.), most is, az egységes magyar nemzet”. Ez az infantilis belemagyarázás eszembe juttatja a középiskolai verselemzéseket, amikor belénk sulykolták, hogy mit is akart mondani, kifejezni a költő verseinek metaforáiban. Pedig nagyon is lehetségesnek tűnt, hogy csupán egy, talán, alkoholos mámor pillanataiban született remekműről van szó.
És a nagy összmagyar egység nevében megy a nemzeti-keresztény népbutító szöveg: a „nemzet” mindenek felett. Mert ez aztán majd egységben tart bennünket. Így születhetett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Nemzeti Nyomozó Iroda, Nemzeti Választási Iroda, a Nemzeti Dohányboltok. És még sok-sok nemzeti. Már várhatóak a nemzeti parkolók, vulgárisabb esetben a nemzeti közvécék. Ellenben magasztosan hangzik, sok emberben felbuzog a szittya öntudat. Ezért is visel, többek között, piros-fehér-zöld szájmaszkot, és májusban is kokárdát. Ezért hiszi a magyar ember, hogy ő az európai kereszténység utolsó védőbástyája (kerítése), akinek a karácsonyról inkább a disznóvágás és húsvétkor pedig a báránycomb jut eszébe. A kormány pedig fényévnyi távolságra áll a keresztényi erkölcstől, a keresztényi viselkedési normáktól. Farizeus módra, hallgatólagosan elfogadják a kurvapecér polgármesterük szexuális kalandjait és egyéb kilengéseit. A képmutatás mintaképe, amikor az azeri-örmény vitákban egyértelműen a muzulmán értékeket részesíti előnyben. Teszi ezt azzal az örmény állammal, ahol a világon először lett államvallás a kereszténység. Különben ez a kormány már régen hátat fordított a keresztény Európának és keletre nyitott, új barátokat szerezve: kínai, orosz, azeri, kazah, fehérorosz, török cimborái vannak. Szintén a keresztényi mivoltából eredő empátiával tisztára mossa a pedofil kormányképviselőjét, aki 19 ezer (!) gyermekpornó film és fotó kielégült birtokosa volt. Sőt, már a könyvbedarálást is bátorítja. Már csak egy lépés az égetésig. Különben, tudatosan, egyre jobban egybemossa a homoszexualitást a pedofíliával (mint a menekülteket a migránsokkal). Mondhatja bátran, mert vidéken, ahonnan tarolja a szavazóit, akik csak a Mészáros Lölő sajtójából értesülnek a világ dolgairól, talán nem is igazán értik, hogy miről is van szó. És ez így van jól. Gondolják. Mert ha elismernék, hogy hibáznak, gyengeségről tennének tanúbizonyságot. De a fáma örökös konfliktus-teremtésről, pökhendiségről, pitiáner bosszúállásokról szól. Elveszítették Budapestet, rögtön kineveztek egy párhuzamos főpolgármestert, egy Budapest-államtitkárt.
Legjobb tudásom szerint még nem volt annyira megosztott a magyarság, mint jelenleg. Mind az anyaországban, mind az elcsatolt területeken. A Fidesz gondoskodott, hogy Erdélyben, Felvidéken, Újvidéke és Kárpátalján alapítson és pénzeljen konkurens magyar pártocskákat, akik aztán köpködik is egymást rendesen. A híveik szintén. Mára már a gyűlöletvonat átrobogott minden magyarlakta vidéken. És beszélünk az összmagyar egységről. Tragikusan nevetséges.
Olvasom Tőkés László legutóbbi nyilatkozatát, amelyben kikéri magának, hogy Potápi Árpád államtitkár (egyike a 183 címzetes és helyettes államtitkárnak, aki pont sehol volt 1988-ban, amikor T.L. kiállt az erdélyi magyarok ügyéért) nemzetárulóknak nevezze azokat, akik nem az RMDSZ-re szavaztak. Mondja ezt annak a pártnak a képviselője, amely két magyar pártot is alapított, kifejezetten az RMDSZ ellenében. Érti ezt valaki? Amúgy a püspök úr is óvatosan kezeli ezt a rejtett aknát, az embert támadja és nem a megbízóját. Talán a még néha csurranó támogatások miatt?
Amúgy a számottevő erdélyi magyar intézményeket kilóra vásárolta meg a magyar kormány. És a pénz jelentős jellemtorzulást is okoz. Volt ’56-os kolozsvári egyetemista, aki börtönben ült ifjonti meggyőződéseiért, ma csőcseléknek nevezi a Színház- és Filmművészeti Egyetem lázongó diákjait (mert a családja a támogatott RMDSZ holdudvarából él), egy veretes liberális értelmiségi, a Sapientia egyetem tanára, 70-es évein túl lesz népnemzeti, így rója le háláját az egyetemet fenntartó magyar kormány felé.
És ezzel a nemzetieskedő hőbörgéssel meg lehet etetni az embereket olyan badar megállapításokkal, miszerint „Ausztriában és Németországban is nagyobb a korrupció, mint Magyarországon” (idézet Orbán Viktortól, Kossuth-Rádió, október 9), vagy „Azért mondják, hogy korruptak vagyunk, mert az emberek magukból indulnak ki.” idézet O.V. közösségi hálózatára feltett gondolataiból.) Így talán észre sem vevődik, hogy a kétharmaddal már törvényesített lett a lopást. Innen az arrogancia, hogy például, egy pertinens kérdésre: mivel magyarázza Mészáros Lőrinc barátjának látványos meggazdagodását és mindazt állami megrendelésekből, a válasz csak annyi volt: én nem foglalkozom üzlettel!
A romániai korrupcióval most nem akarok foglalkozni, mert az egész egyszerűen része az életfilozófiájuknak. Itt a lopás már eleve elfogadott társadalmilag. A tolvaj „életrevaló, élelmes, talpraesett” és nem bűnöző. A legtöbb esetben még csodálatot is vált ki. Egy politikai becstelenség azonban itt is kiverte nálam a biztosítékot. Az a mikrobiológus, aki immár egy féléve folyik a tévéből, de még a csapból is, győzködve az embereket a koronavírus felettébb káros voltáról, indul a decemberi parlamenti választásokon, annak a neo-kommunista PSD színeiben, amely pár hónappal ezelőtt még a vírus puszta létét is tagadta és még napjainkban is tüntetéseket szerveznek a maszkok kötelező viselése ellen. Tragikomédia.
Na, de már bocsánatot kérek, önmagunk felé nagyobb elvárásaim voltak. Az éveim során sokkal magasabbra helyeztem az erkölcsi mércét az anyaországom számára (mert büszke voltam rá, a történelmére, a himnuszára és még nagyon sok mindenre), mint mostani hazám esetében. Annál jobban fáj ez most, hogy lassan már nem látok számottevő morális különbséget a két ország között.
Ui. Nagyon szívesen vagyok vitapartner, de csakis azok számára, akik érvekkel hozakodnak elő. A személyeskedő kommenteket rögtön kivágom.
Nagyvárad, 2020. október 17
