Vicces személyiségi jogaim

Egy komolynak hirdetett, neves bankkal állok szerződéses viszonyban. Immár hosszú évek óta. Ők finanszírozzák a nagyobb összegű vásárlásaimat - kamatmentesen - az általuk favorizált üzletláncoknál, én pedig fizetek, mint a katonatiszt. Ezt az idillikus kapcsolatot csupán egyszer zavarta meg egy, ma már humorosnak tetsző, mozzanat. Amikor betöltöttem a 70. évemet, kapok a banktól egy elektronikus levelet, amelyben közlik velem, hogy attól a naptól kezdve zárolták a hitelkártyámon a rendelkezésemre álló összeget és már csak az esetleges részletek visszafizetésére használható. Nem tapsoltam neki, de el kellett ismernem, hogy logikus lépés volt a bank részéről. Nagyot nőtt a rizikó-faktor. Hetven felett az emberfia ne akarjon berendezkedni hosszú távra. Annak rendje és módja szerint kifizetem még az esedékes részleteket, majd az utolsó részlet után megszakítottam minden kapcsolatot velük. Mindezt akaratuk szerint. Egy év elteltével megkeresnek telefonon és megkérdezik, hogy nem akarom-e meghosszabbítani a hitelkártyámat? Hát nem maguk voltak azok, akik…? Igen, elnézést kérünk, de most már lehet. Azóta is használom az általuk megszabott hitelkeretet, pedig nálam már a kockázati tényező mértani haladványban emelkedik. Már túl vagyok a 76. évemen is. És hitelem még mindig van.

Minap akad valami ügyes-bajos dolgom, telefonon akarok kapcsolatba lépni velük. Az a fajta telefon, amelynél, míg eljutsz, az istenhez, felfalnak a szentek. Ahol a robothang az úr: „Ha ezt akarja, nyomja meg az egyes gombot. Ha azt akarja, nyomja meg a kilences gombot.” Pedig én csak egy emberi hangra vágyom. Ugyanis egyetlen robotszám sem fedi az én problémámat. Bizakodással és rengeteg kitartással el is érem, meg is oldódik a gondom. De maradt bennem egy kimondottan rossz érzés.  Eleinte nem is tudtam, hogy mi is az oka, de egyszer csak beugrott.

Ahhoz, hogy a robot egyáltalán szóba álljon velem, be kell ütnöm a személyi számomat. Ha ezt megteszem, az ő embere vagyok. Mindent elmond. De mindent. Mennyi a hitelkeretem, mennyit költöttem el belőle, ha netán van lemaradásom, a hitelek állapota, ha aktiválni akarom a kártyám, de azt is ha netán zárolni akarom. Csupán kényelemből nem sorolom fel, hogy mi mindent tudhatok meg. És innen lesz számomra roppant zavaró a dolog. Ugyanis rengeteg embernek van hozzáférése az én személyi számomhoz. A rendőrség, az önkormányzat, a finánc, a szolgáltatóim, akikkel szerződéses állapotban vagyok (tévé, internet, villanyáram, víz, szemét, lakóbizottság) és még csak a jóisten tudja, ki mindenki birtokolja/bitorolja ezt a számot. Az egyik szolgáltatóm, akivel elég gyakran változnak a szerződési feltételek, nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy ne csináljon egy fénymásolatot a személyi igazolványomról. Szerintem az egyik váradi kirendeltségüket talán már ki is lehetne tapétázni csakis az én személyimről készült másolatokkal. Rá is kérdeztem egyszer, a válasz az volt, hogy ez a főnökség döntése. A számítógépek korában.

A fentiek ismeretében kijelenthetem, hogy bármikor és bárki, aki tudja a személyi számomat, pillanatok alatt tisztában lehet a magánéletem egyik fontos komponensével. Még zárolhatja is a hitelemet. Nesze neked személyiségi jog. Az olyannyira és gyakran elítélt, minimális  facebook-os jogsértésekhez képest ez orbitális jogtiprás. Nem is tudom, miért is pufogok, ez is a ránk jellemző tartalommentes forma.

És, záróakkordként, ennek a nevetséges formája. Adva van, hogy egy ismerősömhöz kétszer egy évben látogatok el. A Magheru úti blokkokban lakik. A lépcsőházat ismerem, megnézem a lakók listáját, megtudom hányas lakásban lakik és beütöm azt a számot a kaputelefonba. Kapu nyílik, lift és becsengetek. Persze nem erőszakoltam meg a memóriámat, hogy észbe tartsam a lakás számát is. Így történt aztán, hogy amikor legutoljára mentem hozzá, a lista már nem volt kitéve, nem tudtam kihez is csengessek, hogy bejussak. Szerencse a telefonommal. A bezárt kapu előtt felhívom, megtudom a lakásszámot és a dolgok a helyükre kerülnek. De fenn azért megkérdezem, hogy mi a jó fenéért vették le a lakólistát. A válasz az volt, hogy így döntött a lakóbizottság. A személyi jogok védelmében. Egyediek, utánozhatatlanok vagyunk.

Nagyvárad, 2019 augusztus 27