Világvége

Nem tudom, mások hogyan élik meg az életre szóló közös kapcsolatot, de számomra a házasságban két esetben van világvége. Az egyik, amikor én vagyok beteg. Lévén én is egy olyan tipikus hiperérzékeny (magyarán beszari) férfi, aki, mint egy tökéletes szeizmográf, már egy egyszerű influenzában is megérzi a halál szelét. Ettől mélységes letargia, az elkerülhetetlen végzet tudata és a szenvedés.

De talán még ennél is rosszabb, a másik változat, amikor a feleségem lesz beteg.  Na, ez egy rettenet. Túlmenően az ilyenkor szokásos aggodalmakon, rám szakad, sőt, rám omlik a mindennapok gondja, amikor én kell enni adnom önmagamnak és a feleségemnek is, na meg a Samu cicánknak, én kell bevásároljak és hadd ne folytassam. A tragédia már ott kezdődik, hogy nem tudom minek hol a helye. Hogy teljesen érthető legyek, egy eltúlzott példával élek:

- Hol találom a krumplit, hogy meghámozzam?

-A spájzban.

-Hol a spájz? 

Az alaphelyzet most, hogy beteg a feleségem. Reggel, amit ő kirázna a kisujjából tíz percben, én röpke két óra alatt leadminisztrálom a ház mindhárom élőlényét, majd készülök egy protokolláris jelenésemre, ahová nyakkendősen illik menni. Olyan elegáns vagyok, mint amikor Aszti boxerünket vittem le pisilni egy-egy színházi előadás után. A feleségem, az indulásom előtti utolsó szavaival még elrebegi, hogy amikor jövök vissza menjek be a piacra, be a tejcsarnokba, jobbra a második asztalnál lesz egy nagy termetű magyarul beszélő asszony és attól vegyek két liter házi tejet.  Bagatell. Pillanatok alatt megoldható feladat.

Természetesen, minden úgy történik, ahogy azt az eligazításban már kifejtette. Visszafelé jövet be a piacra, be a tejcsarnokba, jobbra a második asztalnál egy nagy termetű magyarul beszélő asszony és attól kérek két liter házi tejet.  Jól megnézett magának, szinte el is pirultam. De hamar rájöttem, hogy csupán roppant furcsán hatok a piacon ilyen elegánsan. Talán a piacoló férfiak nem igazán dekoratívak? No, de sebaj. Viszem haza büszkén a vásárfiát, hogy ugye rám is lehet alapozni. Egészen addig, míg rákérdezett a feleségem az árára. Akkor derült ki, hogy a tejesasszony – ragyogó gyakorlati pszichológiával – háromszoros   árat kért, én pedig háromszoros árat fizettem. És óramű pontossággal érkezett a feleségem elnéző mosolya is. 

2016. február 1