Váradi turizmus, hiányosságokkal

Imádom Váradot. És biztos vagyok abban, hogy még nagyon sokan vannak így ezzel a gyönyörű várossal. Nem hiszem, hogy van olyan külföldre szakadt erdélyi, partiumi magyar ember, akinek mardosóbb honvágya lenne, mint egy volt nagyváradinak. Mert Várad esetében egy különleges kapcsolat van ember és város között. Túlmenően azon a tényen, hogy pár éve egy nyilvános szavazáson ez a város nyerte el az ország legszebb városa titulust. Sok megnyilvánulás is erre utal. Már, csak ha a facebook-ot nézzük, csoportok jelentek meg szeretett városunk, a mi Váradunk, a szép városunk, az én Váradom, Váradért nevekkel, és azért ebben minden benne van. Ezekhez rengeteg külföldön élő váradi is csatlakozott, így kerülve közelebb az itthoni mindennapokhoz.

A nyáron vendégeim voltak Szegedről, és dagadó kebellel büszkélkedtem ezzel a szecessziós csodával (Európa 23 legszebb szecessziós városa közé sorolta Nagyváradot a belga Réseau Art Nouveau Network. Mostantól Béccsel, Budapesttel, Glasgow-val és Barcelonával együtt említik).

Innen kezdve a helyhatóságnak elemi kötelezettsége, hogy bemutassa ezt a várost mindenkinek, aki ezt igényelné. Az előnyös oldaláról. Ezt szolgálná a turizmus fejlesztése. Hogy Várad egy turisztikai célponttá váljon. A jelenlegi polgármester részéről észlelhető némi elkötelezettség ebbe az irányba. Ide tartozik a váradi repülőtér sokkal jobb kihasználtságáért vívott háborúja (a mai állapotokhoz képest nem is lesz nehéz dolga) valamint a szecessziós paloták fokozatos felújítása.  A polgármesterünk a váradi magyarság körében eléggé ellentmondásos figura. Sokan felróják neki, hogy a szegényes ízlésvilága miatt esztétikailag tönkretette a városközpontot, hogy megindult a domb a Gomba alatt, hogy mindent tönkretesz, ami a régi Váradra emlékeztet. És a legnagyobb hibája, hogy mi, a magyarság nem vagyunk a szíve csücske (nem is olyan régen egy társaságban, az egyik volt polgármesterünk mesélte, hogy nekiesett a jelenleginek, mondván, hogy az lehet, hogy egy jó adminisztrátor, de jó politikus nem lesz soha. Visszakérdeztem: ugyan már miért is kellene egy polgármesternek jó politikusnak lenni? Miért nem elég, ha csupán jól közigazgatja a várost?). Az én véleményem, hogy ne engem szeressen, hanem a várost és annak minden lakóját. Különben az utóbbi 30 év polgármesterei közül csak ő hibázott. A többi nem. Már csak azért sem, mert nem csináltak semmit. De sok az ellene felhozott szubjektív kritika is. Csak egy példa. A főtérrel és a kivágott fáival kapcsolatban a szakirodalom a következőket mondja: kétféle központi tér létezik. Fával beültetett és anélküli. Ha nincsenek mutogatni való épületek, akkor a fás megoldás a jobb, ha van akkor a fák nélküli. Na, akkor most hogy is van?

De ezektől a vélt vagy valós hibáktól még nyugodtan fel lehetne pörgetni a turizmust.  Azonban amikor megmutatjuk a turistának Várad emblematikus épületét, a Sas-palotát, azt várná el, hogy ott tele legyen elegáns üzletekkel, az sem baj, ha drágák, parfümillat terjengjen, elegáns emberekkel legyenek tele. Mint bárhol a világon, ahol ilyen passzázs van. A mi büszkeségünkben azonban több mint 80%-ban üres boltok vannak, koszos ablakok mögött és a „Kiadó” tábla éktelenkedik rajtuk. Halott, az ürességtől kongó épület. Két árva éjszakai kávéházzal. Nem tudom ki a tulajdonosa ezeknek az üzlethelyiségeknek. Ha az önkormányzaté, akkor az általuk alkalmazott csillagászati ár (gondolom, emiatt kerül a karácsonyi vásáron egy szerencsétlen vékonypalacsinta 18 lejbe) alatt kellene bérbe adja azokat, hogy a kereskedőket érdekeltté tegye. Ha magántulajdonban vannak, akkor az önkormányzat át kellene vállalja a bérlemény egy részét. A kivetett idegenforgalmi adó behozná a ráfordított ősszeget. Hasonló, szegényes állapotok uralkodnak a Fő-utcán és a Zöldfa-utcán. Ez utóbbi egy olyan sétáló utca, ahová boldog és boldogtalan behajt az autójával. 

Pár napja olvastam, hogy a Pavel-utcából is sétáló utcát csinálnak. Na, ez már fából vaskarika. Mert nem emlékszem, hogy láttam volna valaha és bárhol is boltmentes sétálóutcát. Kidobott pénz. Mit lásson ott a sétáló turista?

Nagyvárad, 2019. december 27