Erdélyi szemmel – Erdélyi magyar egyetemünk

Már rögtön a rendszerváltás után a romániai magyarság kiemelten hangsúlyozta jogos igényét egy önálló ma­gyar egyetem visszaállításáért. Ez akkor a kolozsvá­ri Babeș-Bolyai Egyetem különválásával véltük kivitelez­hetőnek. A mindenkori román kormány azonban pontosan olyan negatív, sőt, ellenséges módon viszonyult igényeinkhez, mint, például, az autonómia kérdésében is. Neuralgikus pontja lett az itteni ro­mán-magyar kapcsolatoknak. Az 1996-2000 között regnáló kormány, amelynek tagja volt az RMDSZ is, tett ugyan egy szánalmas kísérletet e probléma megoldására, a Petőfi-Schiller magyar-német egyetem, különben román szakokkal is megtűzdelt multikulturális intézmény formájában. Ez a változat, amely a lényegét tekintve, messze nem elégítette ki a magyarság által támasztott köve­telményeket, így még ez a több, mint kompromisszumos meg­oldás is, amelyet, sajnos, még az RMDSZ vezetősége is támoga­tott, sem valósult meg. Megtört a román ellenálláson.

Idejében felismerve az RMDSZ megalkuvó politikáját és ennek szinte szolgai igazodását a román hatalom elvárásaihoz, Tőkés püspök Nagyváradon szorgalmazta és meg is alapította a Sulyok Ist­ván református főiskolát, amely a kolozsvári teológiai intézet kihelyezett szakjaiként működött. Ennek fenntartása egyrészt adományokból, másrészt egyházmegyei támogatásokból mű­ködött 2000-ig.

Az 1998-as magyarországi választások után történt egy kapcsolatfel­vétel a jobboldali kormány vezetőivel egy önálló romá­niai magyar egyetem létrehozásáért. Eddig már teljesen nyilvánvaló lett, hogy az RMDSZ még kormányzati pozíciókban sem képes el­fogadtatni az egyetem létesítését. A magyar kormány megértette és elfogadta ennek szükségességét, úgy is, mint fennmaradásunk egyik sarkalatos feltételét. Ennek megfelelően a magyarországi költségvetésben megszavazott évi 2 milliárd Ft támogatást az Erdélyi Egyetem megalapítására, működteté­sére és fejlesztésére, így 1990-ben Tőkés püspök elnökletével, az öküménia szelle­mében, megalakult egy 9 tagú alapítói társaság, létrehozandó a Pro Universitate Partium Alapítványt, amely arra hivatott, hogy hatékonyan működtesse a Partiumi Keresztény Egyetemet (PKE). Megalakult a kuratórium és a főiskola működtetése mellett, természetesen, el­indult az akkreditációs folyamat is.

A magyar kormánnyal való állandó egyezetetés folyamán kirajzo­lódik az Erdélyi és Partiumi Egyetem gondolata és 2000 tava­szán, kolozsvári székhellyel megvalósul a Sapientia alapít­vány, amely a fenti összeggel gazdálkodik és működteti az egyetemeket, így Nagyvárad mellett Kolozsvár, Marosvásárhely és Csíkszereda ad helyet a különböző szakok­nak.

Az akkreditációs folyamat nagyon sok nehézségbe ütközik, mert az érzelmi akadályok mellett a román törvény roppant ne­héz feltételekhez köti az egyes szakok engedélyeztetését. Ren­delkezni kell a minimális infrastruktúrával, tanteremmel, la­boratóriummal, rektori-, dékáni és tanszéki hivatalokkal, könyvtárral és ami nagyon fontos, megfelelő képzettségű ta­nári bázissal. Amennyiben ezek a feltételek megvannak, kibocsájtanak egy ideiglenes működési engedélyt és további feltéte­lekhez köti a végleges engedélyeztetést.

A fentiek ismeretében elmondhatjuk, hogy:

Csíkszeredán működik 4 szak 2001 óta (társasági könyvelés és informatika, agrár- és élelmiszergazdasági, szociológiai és román-angol nyelv és irodalmi szak). Ezen felül még 5 szakra van benyújt­va kérelem engedélyeztetésért. Itt az egyetem épülete kollégi­ummal együtt a Sapientia alapítvány tulajdonában van.

Marosvásárhelyen 4 szak működik (informatika, mechatro­nika, automatizáció, számítógépek és egy kihelyezett pedagó­giai főiskola) a római-katolikus egyháztól bérelt helyiségek­ben. Itt új épületet kell létrehozni az egyetem számára a már megvásárolt telken.

Kolozsváron felújítják a Bocskai házat, a remények szerint szeptemberre beindul az oktatás 3 szakkal, melyek azonban még engedélyeztetések előtt vannak.

Nagyváradon az infrastruktúra nagyjából biztosított az egyetem működésére, és rendelkezésre áll a kollégium, a taná­ri lakások, a könyvtár, az irodák stb. Itt működik zenepeda­gógia, szociális munkás és vallástanár, filozófia, angol, német, román nyelv és irodalom és közgazdasági szak. Ugyanakkor előterjesztés alatt áll még 4 szak engedélyeztetésére való kére­lem.

Az engedélyeztetésnél lényeges szempont, hogy az egyes szakok infrastruktúrájának minimum 51%-a az egyetem tulaj­donában kell legyen, tehát a fejlesztésért komoly összegek szükségeltetnek, ugyanakkor 4-5 év múlva a hallgatók létszá­ma megsokszorozódik, ezzel együtt az előadói létszám is, te­hát nagy valószínűséggel a mostani 2 milliárd forint csak a mű­ködtetési költségeket fedezné.

Elvileg minden szakon az első 25 hely tandíjmentes, efölött évi kb. 300 USD-nak megfelelő tandíjat kell befizetni. Az ösztöndíj kétirányú, szociális és tanulmányi. Ugyanezek a szem­pontok döntenek a kollégiumi tarifák megállapításánál is, amelyben az alapítvány dönt szenátusi javaslatra.

Komoly gond a követelményeknek megfelelő tansze­mélyzet biztosítása az előírt szakmai fokozatokon. Ezt próbálják biztosítani a szakmai továbbfejlesztés finanszírozá­sával, a programiroda és a kutatóközpont létesítésével.

Megindult valami jó. Nem szabad abbahagyni, vagy netán akadályozni az új magyar kormány részéről sem. Ha igaz a deklarált hajlandóság, hogy szülőföldjükön akarják segíteni a határon túlra szorult magyarságot, akkor ez nagy bizonyítási pont lehet.

Fehér László, közgazdász – Nagyvárad

Megjelent 2002. június 20-án (Érdi Tükör)