Nyílt levél a Bihari Napló főszerkesztőjéhez

Tisztelt Rais W. István!

Kaptam Öntől egy (kör)levelet, gondolom több  ezren kapták ugyanezt. Vehetem tehát úgy is, hogy egy nyílt levelet kaptam. Ezért választottam mondanivalómnak is ugyanezt a formát, remélem ezt is több ezren fogják olvasni. Tartalmában, az Ön levele röviden arra utal: sajnálja, hogy lemondtam az előfizetést, de megérti a nyugdíjasok nehéz anyagi helyzetét és ezért valamilyen előnyös előfizetési módot ajánl az elkövetkező esztendőre. Kedvcsinálónak pedig egész december hónapban ingyen kapom a lapot.

És pont itt van a bibi. Ez az ingyen-újság semmilyen kedvet nem csinál. Személy szerint kibírnám anyagilag az előfizetést, de ennek összege aránytalanul magas ahhoz a napi ötperces „elfoglaltsághoz”, amelyet a lapja nyújt számomra. Ilyen rövid időt csak a hajdani Fáklya igényelt, ellenben azok más idők voltak, és akkor legalább várhattam Tőke Csaba Szeplőit vagy Implon Irén cikkeit.

Ön, mint egy napilap főszerkesztője, amely egy tőről metszett értelmiségit feltételez, illene, hogy legyenek kételyei is. Valóban úgy gondolja, hogy csupán a potenciális olvasók anyagi helyzete indokolja az előfizetések radikális csökkenését?

Egy jubileum alkalmából Szűcs László, az Ön egyik elődje, azt nyilatkozta, hogy a lap a Nagyváradi Napló, a Holnaposok szellemi örököse és ennek megfelelően kell szerkeszteni. Ez nagy feladat, mert nehéz olyanok után írni, szerkeszteni, mint Ady Endre, Tabéry Géza, Franyó Zoltán, Juhász Gyula, Horváth Imre és még sorolhatnám. Nehéz, de meg kellene próbálni. Ön szerint próbálkoznak?

Maradnék azonban az általam megélt időknél. Emlékeztetném Bokor András vezércikkeire, Moldovan Gheorghe pamfletjeire, Neumann Ottó kommentárjaira, Bogdán Ildikó riportjaira, Indig Ottó rendszer-korbácsolásaira, Szilágyi Aladár glosszáira.

Az Ön főszerkesztése alatt a lapból eltűntek az alapvető újságírói műfajok. Eltűnt a vezércikk, a publicisztika, a vélemény, a glossza, a karcolat, a pamflet, az oknyomozó riport, és ami a legrosszabb, ezekkel együtt, eltűnt teljesen a kritikus szellem, ami ennek a mesterségnek a sava-borsa. Nincs más, csak lapos tudósítás, ennek is egy része az internetről összekapirgálva, na, meg olyan hírek, amelyeket egy átlagos tévénéző és internetező már 36 órával előtte megtud. Az írott sajtó e hátrányt a felsorolt műfajokkal tudja csak ellensúlyozni, és pontosan ez hiányzik a lapból. Ön valószínűleg elküldi az embereit a különböző sajtókonferenciákra, ott lejegyzetelik – néha hibásan – az üzeneteket, elfogyasztják a kötelező pogácsa- és üdítőadagot, és ezzel kész. Minden jó, mindennel meg vannak elégedve.

Csak semmi kritika. A kritikus szellem teljes hiánya már vérlázítóan szembeszökő. Ön szerint tényleg minden rendben van mifelénk? Senki a megyében nem téved? Avagy nem engedi a tulajdonos, hogy bárkit is bírálat érjen? Akkor miért adja ehhez a nevét? Ez lenne az Ady Endre Sajtókollégium szellemi produktuma? Nehezen hihető, mert a meghívott előadók névsora színvonalat sugall. Sajnos, azt hiszem, hogy Önök teljesen belesimultak a nagyváradi „elitbe”, annak színezetétől függetlenül, senki nem haragudhat Önökre, mert nincs oka rá, pancsikáznak ebben a langyos iszapban. Egy-egy enyhe kritika elhangzik, de csakis az olvasói levelekben. De még ott is egynéhány mellé odaírták, hogy az olvasói levél nem tükrözi a szerkesztőség véleményét. Az, hogy egy szerkesztőség pártatlan akar lenni, dicséretes.   De ettől még lehet, sőt kötelező, hogy véleménye legyen. Kell bírálat ide is meg oda is. Ennek hiánya inkább az elkényelmesedés, netán gyávaság.

Egy kis malíciával jegyezném meg, hogy kívülről nézve, az elvük: ha nem bírálok senkit, abból baj nem lehet. Nincs is. De akkor miért írni? Hol marad a sajtó véleményformáló szerepe? Hol a szakmai elégtétel?  Idealista lennék? Nem hiszem. Újság- és hírfaló vagyok. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy magyarországi országos napilap és egy hazai színvonalas élclap közölte több cikkemet is. Ettől én még műkedvelő újságíró vagyok, de profi olvasó. Ezért gondolom, hogy lehet véleményem. A felsorolt műfajok minden – magára valamit adó – napilapban megtalálhatóak.

Januártól sem fizetek elő, várom a változást.

Tisztelettel, Fehér László – közgazdász, Nagyvárad

Ui. Természetesen előbb a Bihari Napló-hoz küldtem el a levelet, közlés céljából. A szerkesztőség csak a „szerkesztett formát”, tehát valami rövidített és átszerkesztett szöveget volt hajlandó leközölni, a Postaláda rovatban. Én ragaszkodom írásom teljes terjedelmében való leközléséhez. Szerintem csak így kerek a mondanivalója.

Fehér László, közgazdász – Nagyvárad

Megjelent 2007. december 28-án (Reggeli Újság)