Nyílt levél Duray Miklóshoz
Számunkra az egyetlen megoldás a csatlakozás
Nyílt levél Duray Miklóshoz a határon túli magyarság erkölcsi érdekeiről
Tisztelt uram!
Levelem apropója az április 25-ei telefonos interjúja, amelyet a Duna TV kérésére adott. Pontosabban egy mondat az Ön nyilatkozatából. Arra a kérdésre, hogyan látja Ön leendő kapcsolatát az új magyar kormánnyal, a válasz az volt, hogy ez az új koalíciótól függ.
Értsem ebből, persze enyhe malíciával, Ön mindent elkövetett a jó kapcsolatok érdekében, innen már a labda a másik térfelén pattog.
Amikor – nagyfokú empátiával – elfogadtam és próbáltam megérteni az Ön Kossuth-téri szereplését (fideszes népgyűlés), ugyanakkor az ezt követő interjúiban már nem vállalta teljes mellszélességgel az ottani kijelentéseit. Sajnos csupán etimológiai fejtegetésekbe bocsátkozott a forradalmi eszme kapcsán. Sőt azt sem vállalta, hogy az Ön személyes véleménye (is) a „Felvidék veletek van" üzenete. Azt nyilatkozta: Ön nem tett mást, csupán egy transzparensről idézett.
A mostani nyilatkozatra azonban már nehezen találtam mentséget. Ez az a pont, ahol más véleményt fogalmaznék. Ön és én egy korosztály vagyunk. Önt Felvidékre, engem Erdélybe sodort a nagypolitika az anyaországtól. Mindketten átéltük a kétszeres elnyomást. Emberileg a szocialista rendszert, magyarként pedig a fröcsögő nacionalizmust. Ezért veszem a bátorságot, hogy ezen hasonlóságok alapján saját véleményemnek is hangot adjak. Meggyőződésem, hogy Ön is olyan szimbólum a szlovákiai magyarok számára, mint Tőkés püspök a mi esetünkben. Ön, érthetően, inkább érzelmi alapon politizál, azonban az érzelmi politizálás sem vonatkoztathat el a tényéktől.
A tények pedig az elmúlt négy évben a következők. Trianon óta ez a magyar kormány tevőlegesen bizonyított a határon túli magyarok felé. A státustörvény az Antall-kormány Duna TV-beindításánál is nagyobb horderejű. Észre kell vennünk, hogy csak jobboldali kormány vesz bennünket komolyan. Szavazói számára is számos pozitív döntést hozott... a családtámogatástól kezdve a diákhitelig.
Azok a tények azonban, amelyek árnyékot vetnek mindezekre, nem roboghattak el Ön mellett észrevétlenül. Minimalizálták a parlament szerepét, a demokrácia egyik alapintézményét, a hetente szót három hétre fordították, kijelentették, van élet ellenzék nélkül is, csak unalmasabb. Az APEH a kormány büntető eszköze lett, a szakemberek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás pártatlanságát; nem alakulhatott egyetlen parlamenti vizsgálóbizottság sem ellenzéki kezdeményezésre, az interpellációk fele idejét saját maguknak tartják fenn, kihúzandó az ellenzék méregfogát. A közszolgálati média már bántóan egyoldalú. Ezt a fajta demokráciát képzelte el Ön, amikor aláírta a Charta '77-et?
Nem tudom elhinni, hogy Ön nem észlelte: kisajátítják nemzeti ünnepeinket, szimbólumainkat, lehazaárulóznak, pedig csak a vélemények másságáról van szó, fanatizálnak tizenéveseket úgy, hogy ezek már a gonosszal azonosítják a választási versenytársat, a televízióban vezető politikusaik szemünkbe hazudnak, letagadva evidenciákat, megosztottak mindent, ami megosztható, még Önt és engem is. Miniszterelnök, aki négy év alatt nem adott egyetlen interjút sem vezető magyar napilapoknak (ezt az amerikai elnök sem engedhetné meg magának); a magyar kormányzás történetében először nem készül jegyzőkönyv az ott elhangzottakról.
Mi ez, ha nem a demokrácia „sajátos" értelmezése? Netán megcsúfolása? Mindezek tudatában miként tudja jó szívvel adni szimbólum-imázsát csak az egyik oldalnak? És akkor nem szóltam semmit arról a hallgatólagos cinkosságról, amellyel elfogadta a kirekesztő nézeteket valló MIÉP támogatását. Ön nem érzi a szlovák kirekesztést? Vagy csak bizonyos kirekesztést kell elfogadnunk? Talán akaratlanul is, de segített nekik viselni azt a lelki terhet, ami a mindenkori igazság birtoklásának tudatával jár. Soha nem ismerték el egyetlen hibájukat sem. Szerintük nem is volt. A választásokat is a budapesti „lumpenprolik" (Bayer Zsolt megfogalmazása - szerk.) miatt veszítették el. Fájdalommal konstatálom, hogy a kormányzás számukra cél, az eszközökben pedig nem kell válogatni.
Adódik a kérdés, milyen értékrend mellett áll ki Ön ilyen egyértelműen? Amikor Ön bizonyítottan elvhű, mire gondol, ha azt a spektákulus változást látja a Fidesz esetében, amely a radikális liberalizmusból ide vezetett? Összevetette valaha ennek a hihetetlenül tehetséges csapatnak a mai retorikáját a '93 előttiekkel?
Erkölcsileg lehet-e érdeke a határon túli magyarságnak egy, a demokrácia határait erősen feszítő anyaországi kormány, amely akár meg is kérdőjelezheti az európai integrációt? Szerintem teljesen világos, hogy mi, határon túliak, bár nem vagyunk sokan, de elegen ahhoz, hogy a mindenkori szlovák, román hatalom „torkában" legyünk, nem szeretnek, de oda kell reánk figyelniük, mert a közös Európa is figyel. Számunkra az egyetlen megoldás az uniós csatlakozás, ez megszüntetné a kisebbségi mivoltunkból adódó hátrányok zömét.
Nem kérem, hogy nekem adjon igazat, megtiszteltetésnek venném azt is, ha csak kételyei merülnének fel. A véleménykülönbségek ellenére is maradok változatlanul őszinte tisztelője:
Fehér László, közgazdász – Nagyvárad
Megjelent 2002. április 30-án (Magyar Hírlap).
Ui. Olvasói vélemények:
(Számunkra az egyetlen megoldás a csatlakozás, MH, ápr.30.)
Ideiglenesen Nyugaton élő erdélyi magyar vagyok. Nem szeretnék Duray Miklós védelmére sietni, nem is hiszem, hogy szükséges, valószínű megvédi saját magát. Arról is lehetne vitatkozni (vitatkozunk is), hogy szerencsés volt-e a Kossuth téri szereplése?
Fehér úr azt írja, a státustörvény a legnagyobb horderejű és legkedvezőbb döntés, ami az utódállamokban élő magyarok vonatkozásában megszületett, továbbá azt, hogy minket csak a jobboldali kormány vesz komolyan. Ezzel egyetértek. Sajnos én is úgy látom, a baloldalnak az a legfontosabb, hogy megegyezzen, nem az, hogy a magyar nemzet érdekei érvényesüljenek. Egy ismert baloldali politikus egyszer szűk körben így értékelte a kormány külpolitikai tevékenységét: jól politizáltunk, minden partnerünk elégedett volt. Ezt nem kell kommentálni!
A státustörvény tartalmilag európai és támadhatatlan, nem tartalmaz diszkriminatív elemeket. Aki ezt állítja, nem tud különbséget tenni pozitív és negatív diszkrimináció között. Sajnos az európai politikusok közül manapság sokan csak üres szlogenekben tudják kifejezni magukat – diszkrimináció, rasszizmus, idegengyűlölet, emberi jogok. A világ olyan fejlődési szintre érkezett, hogy ezeket a fogalmakat át kellene értékelni.
Ami pedig Fehér úr Orbánékra vonatkozó kritikáit illeti, sok bennük a jogos, sok a kevésbé jogos elem; mindent egybevetve azt mondanám, nagyszerűen összefoglalta a többségi sajtóvéleményeket. Véleményem szerint a Fidesz-kormányzás teljesen újszerű volt, és nem biztos, hogy minden olyan rossz volt. E tekintetben a legjobban Dávid Ibolyával értek egyet, aki a Népszabadság április 29-ei számában azt mondta: a Fideszre sokszor a kockázatosságot súroló dinamizmus a jellemző.
Üdvözlettel, Simon János
Kérem a nevemben üdvözölje Fehér Lászlót! Én Magyarországon születtem, édesapám alföldi magyar, édesanyám horvát nemzetiségű.45 éves vagyok és ez a választási hajsza tett bizonytalanná, hogy az ország megmarad-e demokratikus országnak. Fehér Lászlónak minden elismerésem higgadtságáért és tisztánlátásáért. Remélem olyan helyzetben van, hogy ezeket az általa leírtakat minél többen magukévá teszik. Kérem hogy levelem csak neki küldjék el és ne jelenjen meg az újságban.
Üdv: Füri István