Nyílt levél Duray Miklóshoz

Számunkra az egyetlen megoldás a csatlakozás

Nyílt levél Duray Miklóshoz a határon túli magyarság erkölcsi érdekeiről 

Tisztelt uram!

Levelem apropója az április 25-ei telefonos interjúja, amelyet a Duna TV kérésére adott. Pontosabban egy mondat az Ön nyi­latkozatából. Arra a kérdésre, hogyan lát­ja Ön leendő kapcsolatát az új magyar kor­mánnyal, a válasz az volt, hogy ez az új koalíciótól függ.

Értsem ebből, persze enyhe malíciával, Ön mindent elkövetett a jó kapcsolatok ér­dekében, innen már a labda a másik térfe­lén pattog.

Amikor – nagyfokú empátiával – elfo­gadtam   és próbáltam megérteni az Ön Kossuth-téri szereplését (fideszes népgyűlés), ugyanakkor az ezt követő interjúiban már nem vállalta teljes mellszélességgel az ottani kijelenté­seit. Sajnos csupán etimológiai fejtegeté­sekbe bocsátkozott a forradalmi eszme kapcsán. Sőt azt sem vállalta, hogy az Ön személyes véleménye (is) a „Felvidék veletek van" üzenete. Azt nyilatkozta: Ön nem tett mást, csupán egy transzparensről idézett.

A mostani nyilatkozatra azonban már nehezen találtam mentséget. Ez az a pont, ahol más véleményt fogalmaznék. Ön és én egy korosztály vagyunk. Önt Felvidékre, engem Erdélybe sodort a nagypolitika az anyaor­szágtól. Mindketten átéltük a kétszeres elnyomást. Emberileg a szocia­lista rendszert, magyarként pedig a fröcsögő nacionalizmust. Ezért veszem a bá­torságot, hogy ezen hasonlóságok alapján saját véleményemnek is hangot adjak. Meggyőződésem, hogy Ön is olyan szim­bólum a szlovákiai magyarok számára, mint Tőkés püspök a mi esetünkben. Ön, érthetően, inkább érzelmi alapon po­litizál, azonban az érzelmi politizálás sem vonatkoztathat el a tényéktől.

A tények pedig az elmúlt négy évben a következők. Trianon óta ez a magyar kor­mány tevőlegesen bizonyított a határon túli magyarok felé. A státustörvény az An­tall-kormány Duna TV-beindításánál is nagyobb horderejű. Észre kell vennünk, hogy csak jobboldali kormány vesz ben­nünket komolyan. Szavazói számára is szá­mos pozitív döntést hozott... a családtá­mogatástól kezdve a diákhitelig.

Azok a tények azonban, amelyek árnyé­kot vetnek mindezekre, nem roboghattak el Ön mellett észrevétlenül. Minimalizál­ták a parlament szerepét, a demokrácia egyik alapintézményét, a hetente szót há­rom hétre fordították, kijelentették, van élet ellenzék nélkül is, csak unalmasabb. Az APEH a kormány büntető eszköze lett, a szakemberek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás pártatlanságát; nem alakulha­tott egyetlen parlamenti vizsgálóbizottság sem ellenzéki kezdeményezésre, az inter­pellációk fele idejét saját maguknak tart­ják fenn, kihúzandó az ellenzék méregfo­gát. A közszolgálati média már bántóan egyoldalú. Ezt a fajta demokráciát képzelte el Ön, amikor aláírta a Charta '77-et?

Nem tudom elhinni, hogy Ön nem ész­lelte: kisajátítják nemzeti ünnepeinket, szimbólumainkat, lehazaárulóznak, pedig csak a vélemények másságáról van szó, fa­natizálnak tizenéveseket úgy, hogy ezek már a gonosszal azonosítják a választási versenytársat, a televízióban vezető politikusaik szemünkbe hazudnak, letagadva evidenciákat, megosztottak mindent, ami megosztható, még Önt és engem is. Minisz­terelnök, aki négy év alatt nem adott egyetlen interjút sem vezető magyar napi­lapoknak (ezt az amerikai elnök sem  engedhetné meg magának); a magyar kor­mányzás történetében először nem készül jegyzőkönyv az ott elhangzottakról.

Mi ez, ha nem a demokrácia „sajátos" értelmezése? Netán megcsúfolása? Mind­ezek tudatában miként tudja jó szívvel ad­ni szimbólum-imázsát csak az egyik oldal­nak? És akkor nem szóltam semmit arról a hallgatólagos cinkosságról, amellyel elfo­gadta a kirekesztő nézeteket valló MIÉP támogatását. Ön nem érzi a szlovák kire­kesztést? Vagy csak bizonyos kirekesztést kell elfogadnunk? Talán akaratlanul is, de segített nekik viselni azt a lelki terhet, ami a mindenkori igazság birtoklásának tuda­tával jár. Soha nem ismerték el egyetlen hi­bájukat sem. Szerintük nem is volt. A vá­lasztásokat is a budapesti „lumpenprolik" (Bayer Zsolt megfogalmazása - szerk.) miatt veszítették el. Fájdalommal konsta­tálom, hogy a kormányzás számukra cél, az eszközökben pedig nem kell válogatni.

Adódik a kérdés, milyen értékrend mel­lett áll ki Ön ilyen egyértelműen? Amikor Ön bizonyítottan elvhű, mire gondol, ha azt a spektákulus változást látja a Fidesz esetében, amely a radikális liberalizmus­ból ide vezetett? Összevetette valaha en­nek a hihetetlenül tehetséges csapatnak a mai retorikáját a '93 előttiekkel?

Erkölcsileg lehet-e érdeke a határon túli magyarságnak egy, a demokrácia ha­tárait erősen feszítő anyaországi kormány, amely akár meg is kérdőjelezheti az euró­pai integrációt? Szerintem teljesen vilá­gos, hogy mi, határon túliak, bár nem va­gyunk sokan, de elegen ahhoz, hogy a min­denkori szlovák, román hatalom „torká­ban" legyünk, nem szeretnek, de oda kell reánk figyelniük, mert a közös Európa is figyel. Számunkra az egyetlen megoldás az uniós csatlakozás, ez megszüntetné a kisebbségi mivoltunkból adódó hátrányok zömét.

Nem kérem, hogy nekem adjon igazat, megtiszteltetésnek venném azt is, ha csak kételyei merülnének fel. A véleménykü­lönbségek ellenére is maradok változatla­nul őszinte tisztelője:

Fehér László, közgazdász – Nagyvárad

Megjelent 2002. április 30-án (Magyar Hírlap).

Ui. Olvasói vélemények:

(Számunkra az egyetlen megoldás a csat­lakozás, MH, ápr.30.)

Ideiglenesen Nyugaton élő erdélyi ma­gyar vagyok. Nem szeretnék Duray Mik­lós védelmére sietni, nem is hiszem, hogy szükséges, valószínű megvédi saját magát. Arról is lehetne vitatkozni (vitatkozunk is), hogy szerencsés volt-e a Kossuth téri szereplése?

Fehér úr azt írja, a státustörvény a leg­nagyobb horderejű és legkedvezőbb dön­tés, ami az utódállamokban élő magyarok vonatkozásában megszületett, továbbá azt, hogy minket csak a jobboldali kor­mány vesz komolyan. Ezzel egyetértek. Sajnos én is úgy látom, a baloldalnak az a legfontosabb, hogy megegyezzen, nem az, hogy a magyar nemzet érdekei érvénye­süljenek. Egy ismert baloldali politikus egyszer szűk körben így értékelte a kor­mány külpolitikai tevékenységét: jól poli­tizáltunk, minden partnerünk elégedett volt. Ezt nem kell kommentálni!

A státustörvény tartalmilag európai és támadhatatlan, nem tartalmaz diszkrimi­natív elemeket. Aki ezt állítja, nem tud különbséget tenni pozitív és negatív diszkrimináció között. Sajnos az európai politikusok közül manapság sokan csak üres szlogenekben tudják kifejezni ma­gukat – diszkrimináció, rasszizmus, idegengyűlölet, emberi jogok. A világ olyan fejlődési szintre érkezett, hogy ezeket a fogalmakat át kellene értékelni.

Ami pedig Fehér úr Orbánékra vonat­kozó kritikáit illeti, sok bennük a jogos, sok a kevésbé jogos elem; mindent egybe­vetve azt mondanám, nagyszerűen össze­foglalta a többségi sajtóvéleményeket. Véleményem szerint a Fidesz-kormányzás teljesen újszerű volt, és nem biztos, hogy minden olyan rossz volt. E tekintet­ben a legjobban Dávid Ibolyával értek egyet, aki a Népszabadság április 29-ei számában azt mondta: a Fideszre sokszor a kockázatosságot súroló dinamizmus a jellemző.

Üdvözlettel, Simon János

Kérem a nevemben üdvözölje Fehér Lászlót! Én Magyarországon születtem, édesapám alföldi magyar, édesanyám horvát nemzetiségű.45 éves vagyok és ez a választási hajsza tett bizonytalanná, hogy az ország megmarad-e demokratikus országnak. Fehér Lászlónak minden elismerésem higgadtságáért és tisztánlátásáért. Remélem olyan helyzetben van, hogy ezeket az általa leírtakat minél többen magukévá teszik. Kérem hogy levelem csak neki küldjék el és ne jelenjen meg az újságban.

Üdv: Füri István